HÍREK

Művészetek Völgye

Hírlevél

Kedves Barátaim, Tisztelt Olvasók!

Szeretném megköszönni azt a fantasztikus támogatást, melyet az eddigieken túl, ezúttal a 2016-os kapolcsi Művészetek Völgyében kaptam Önöktől.

Már a tavalyi évben, elkerülhetetlen okokból elveszítettük a „Malompart” klubhelyünket és a „Gástya-árokba” kerültünk, ahol a fejünk feletti dombról minden előadásunkba belekavart a „Panoráma” színpadon velünk egyidőben folyó popzenei műsorok hatalmas hangereje. Ma sem egészen világos, hogyan alakulhatott ki most az előző évinél is rosszabb helyzet, ami ebben a 10 napban elüldözte előadóestjeimet a meghirdetett időpontról, majd a helyszínről is. Két és fél évtizedes kapolcsi jelenlétem után arra kényszerültem, hogy tűző napon, délután háromkor egy gyermekmedencével, homokozóval, függőágyakkal felszerelt kocsmakertben játszottam műsoraimat, a kocsmáros végtelen kedvességének köszönhetően.

Ezúton is köszönöm neki, hogy befogadott, különben nem is tudom, hová kellett volna menekülnöm.
Sajnos a szomszédban játszó kollégáim többször még az előre megbeszélt, saját játékidejüket sem tartották be, így az egyetlen lehetséges időpont, amikor „csendben” játszhattam volna, a délután három óra, sem volt mindig megvédhető. Volt, hogy hangbeállás nélkül, egy gyermekműsor hang- jai mellett kellett verseket mondanom. A kollegialitást nélkülöző és a szervezői ügyetlenség következtében kialakult állapot magyarázatául azt a „vígasztalást” kaptam, hogy „már csak pár nap van hátra, azt bírjam ki.” Ez végül az Önök hihetetlen hozzáállása és nyitottsága miatt sikerült. És a dolgok megfordultak. Olyan emberi környezetben játszottam, mint még soha. Az esti előadások mindig sötétben folynak, ennyire sohasem kerülhettem a közönség a közelébe. Mármint, hogy én is láthattam mindenkit és belekapaszkodhattam nyitott lelküket sugárzó tekintetükbe. Így olyan visszajelzést kaptam, mint talán még soha. Nem a tapsra gondolok, hanem a befogadásra. Hogy láthattam mosolygó, figyelő, meghatott, vagy bíztató arcokat, hogy Önök megérezték és megértették a helyzetet, elfogadták és ilyen
körülmények között is megnyíltak. Én pedig a körülmények miatt belevetettem magam a felém áradó energiákba és megmenekültem. Bár nem akartam, mindenkit láttam, elfelejtettem a megalázó előzményeket és megint megerősítést kaptam, hogy a zenéhez és a versekhez nem kell semmi, mindenhol megélnek, ahol emberek vannak.

És végül örömmel értesítem Önöket, hogy jövőre saját helyem lesz, koncertekkel, versekkel, filmekkel, költőkkel, színészekkel, ahol szeretettel várok mindenkit!