HÍREK

Szépen megtelt a Papp László Sportaréna, mire odaértünk. Néhányan már a mosdóban a Hey, Joe-t énekelték nagy vidáman minden szembejövő arcába, így velük együtt én is megtudhattam, hogy mennek, megölik az asszonyt, megölik őt. Én is pont oda indulok, hazudtam, aztán a nézőtér felé vettük az irányt. Mivel úgy gondoltuk,  a meglehetősen korai kezdési időponthoz képest biztosan lesz csúszás, Cserhalmi György bevezetőjének elejét még a folyosóról hallottuk. Szerencsére másról nem maradtunk le, ennek csak annyi volt az ára, hogy fontosabbnak ítéljük a teljes koncertet, mint azt, hogy kivárjuk a büfé előtt kígyózó hosszú sort holmi üdítőkért. 

 

A kis vörös kakas nyitánya után a tavalyi Lassú vonatról elhangzó Végig az őrtorony mellett, illetve az azt követő, Pilinszky János versét feldolgozó Harmadnapon - Négysoros lényegében elővetítették az este koncepcióját. Ezúttal nem a feltétlenül legismertebb, legnépszerűbb dalok hangzottak el, hanem azok, amelyeket Hobo saját szempontjából a legfontosabbnak ítélt. Nem volt tehát Kőbánya Blues és Kopaszkutya, cserébe kaptunk egy - ha jól számoltam - 33 dalból álló, majd' három órányi játékidejű koncertet, ami maximálisan méltó volt nem csak Hobo életművéhez, de a gyakran megidézett nagy elődökhöz is, a Rolling Stonestól Allen Ginsbergen át Ady Endréig, József Attiláig.

Tovább