HÍREK

2026.09.14

Hírlevél

 
 
Nem voltak unalmasak a nyári hónapok. A Művészetek Völgyében huszonkét fellépésem és négy interjúm volt. (Az utóbbiak közül csak kettő volt pocsék.)
 
A Hobo udvar ezúttal is beteljesítette elvárásaimat. Egyrészt, mert 32 év után végre kiváló udvargazdám volt, Szilvi, aki szerzett egy  légkondis konténert, hűtőszekrénnyel és kanapéval felékesítve. 
 
Az események megfeleltek évtizedes mániámnak, vagyis valóban klubként működtünk úgy, hogy nem a látogatók minél nagyobb létszámát kellett megcéloznunk főleg nosztalgikus koncertekkel,  hanem az anyagi háttér biztosítása miatt szabadon állíthattam össze az esteket. Így zenekari koncertek mellett, négy alpári kocsmabuli és a hagyományos József Attila est mellett a vadonatúj „Túlélő trallalla“ tragikomikus monodráma is belefért. 
 
A legalább másfél évtizede futó „Hobológiai Vándor Lógyűlés“ az eredeti elképzeléshez képest idén is csődöt mondott. Annak ellenére, hogy az egyes alkalmak tematikáját előzetesen közre adtuk és a kezdési időpontot két és fél órával későbbre tettük, nem sikerült beszélgetéssé, vagy kérdezz-felelek formává alakítani ezeket. Annyit azonban elértünk, hogy a közönség nem a jól elfogyasztott ebéd emésztési eufóriájában leledzett. (Idén mindössze egyvalaki aludt el.) Érdekes módon ezeken az eddiginél nagyobb számban jöttek el fiatalok, ami felvetette bennem az ötletet, hogy hátha nekem is rappelnem kellene.)
 
Augusztus 7.-én Mikepércsen a Towerful Egyesület meghívására lement a Budapest Park buli nyilvános főpróbája.
 
Másnap a hajógyári szigetre mentem, ahol Bródy Jánost köszöntötte rengeteg zenekar és előadó mellett húszezer ember. 
 
A neki járó elismerésen kívül személyes okom is volt a köszöntésre. Még 1977-ben, a Hobo Blues Band megalakulása előtt, egyik első próbálkozásom alkalmával játszott velem és az akkori angliai utazásom előtt is segített, hogy kiutazhassak.
 
Arra készültem, hogy a „Még fáj minden csók“ és a „Sárga rózsa“ dalokat adjuk elő Kiss Zoli akusztikus gitárkíséretével. Mivel a két dalt sosem játszottam addig és többé nem is fogom, írásban súgógépet kértünk a menedzsmenttől. A kifutón keresztül lementünk az előszínpadra és belevágtunk volna, de a súgógép nem működött. Visszamentem a színpadmesterhez és segítségét kértem, miközben többen azt hitték, hogy nem fogok énekelni. Kiderült, hogy a menedzser nem továbbította kérésünket a technikusnak, aki így nem tudott mit tenni. Ha ezt tudom előre, magammal vittem volna a kinyomtatott szöveget, mivel ilyesmiből nem csinálok titkot. De még egyszer nem mehettem le a színpadról, hát neki láttunk. A második dal ismétléseit elrontottam, mert nem jutott eszembe a már betanult szöveg. Végül kivágtam magam és pár szót szóltam is Bródyról, meg arról, hogy mindenféle köcsögök ki akarták és akarják csinálni. Ennek nagyobb sikere volt, - joggal - mint a produkciómnak. 
 
Sosem voltam Illés rajongó és nagyon sok mindenben másképp gondolkodtam, ám munkássága megkerülhetetlen a magyar popzenében. Ő volt az első, aki gondolatokat vitt a zenébe, aki már a hatvanas években megpróbálta nemtetszését is megfogalmazni, ami ritka kivétel. Ezért és életútjáért tisztelet jár neki, amit elmondtam neki és a közönségnek is.
 
Ám mindent felülírt az a meghatóan szép jelenet, ami ezek után, a nagyszínpadi függönyök mögött játszódott le Bródy János és közöttem. 
 
Kolozsváron és Aradon is jártunk. Itt gyönyörű és megrázó volt a „Viharban születtem“ idevágó sorait  az emberek között együtt énekelni velük.
 
A „Mesél az erdő“ Budapest Park-beli előadása körülbelül tükrözte azt, amit én beleképzelek egy rockkoncertbe. Ez, a megtévesztő cím mellett tulajdonképpen a „Medvevára“ napokkal előtte megjelent album bemutatója volt. Erről 15 dalt játszottunk, amiket a „Vadászat“ 10 olyan dala egészített ki, amelyek kiválóan illeszkednek az újabbakhoz. 
 
Végül valamit a jövőről. A zenekarral turnézni fogunk ezzel a műsorral az országban. Új színművem bemutatója is lehetséges a Nemzeti Színházban, valamint januártól ismét lesz Hobo klub a Muzikumban.
 
Mindenkit mindenhol szeretettel várok.
 
Hobo
 
Foto: Földes Borbála