Koncertkritika

. . .

Csak a banda megy el, a dalok maradnak – a Hobo Blues Band búcsúkoncertje 2011.02.13. 21:45 - L. D. kritikája a február 11-i koncertről

Egyharmad évszázados működés után, „Krisztusi korban” köszönt el rajongóitól Földes László Hobo legendás zenekara, amely a ’80-as években érte el népszerűségének tetőpontját, de koncertjei még az elmúlt évtizedben is számottevő tömeget vonzottak. A fennállása során több tucatnyi zenészt elfogyasztó csapat ezúttal leghíresebb felállásában lépett színpadra: Tátrai Tibor, Póka Egon, valamint Solti János kísérték a frontembert, ott volt továbbá Deák Bill Gyula, rajtuk kívül pedig besegített Madarász Gábor is, aki néhány éve zenél együtt a főszereplővel új formációjában.

Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy jelen esetben nem egészen olyan búcsúkoncertről volt szó, mint amit például a Kispál és a Borz tartott tavaly a Szigeten. A HBB ugyanis hozzávetőleg két és fél éve már nem aktív zenekar: a legutolsó felállás, amely még rendszeresen koncertezett, pár héttel a szintén a Sportarénában tartott 30. születésnap után befejezte működését. Hobo ezután kísérletet tett a most is szereplő Tátrai-Solti-Póka összetételű csapat felélesztésére, azonban a tagok egyéb elfoglaltságai miatt mindössze egyetlen fellépésre kerülhetett sor, a 2009-es Pannónia Fesztiválon (ezen ott is voltam, akárcsak az előbb említett évfordulón). Patthelyzet alakult tehát ki, a frontember pedig nagyjából egy év elteltével úgy döntött, nem kíván egy „fantomzenekart” fenntartani, így nekifogott a hivatalos búcsú előkészítésének.

Ennek a döntésnek nyilván vannak vitatható elemei – annál is inkább, mivel Hobo továbbra is aktív zenész marad, nagyjából két éve létrehozott új formációjának élén –, ráadásul nem nehéz észrevenni a dologban rejlő hatalmas anyagi lehetőségeket (a borsos belépők mellett egy sokadik válogatáslemez, pólók, egyéb ajándéktárgyak), azonban úgy gondolom, hogy egy olyan ember, aki ennyi mindent letett az asztalra, lelkiismeret-furdalás nélkül sort keríthet ilyesmire is. Ha pedig hozzávesszük a hivatalos beharangozó középpontjába állított számmisztikát – a frontember szinte napra pontosan 66, a zenekar pedig 33 éves a koncertek idején –, végképp megvan az esemény létjogosultsága.

A búcsúkoncert elnevezés kellően megtette a hatását: az először meghirdetett időpontra már három héttel korábban elkelt az összes jegy – ez nagyjából 12 ezer embert jelent –, és ránézésre az egy nappal korábbra beiktatott ráadáson is legalább 7-8 ezren voltak. Ezek a számok külön-külön is kiemelkedőek a mai magyar viszonyok között, ha pedig összeadjuk őket, alig akad olyan hazai csapat, amely hasonló teljesítményre lenne képes. Ami a közönség összetételét illeti: legnagyobb számban természetesen a 40-es, 50-es generáció volt jelen – jó volt látni, hogy sokan családostul, alig pár éves gyerekeiket kézen fogva érkeztek. Túlnyomó többségük nyilván az utolsó alkalmat akarta megragadni, hogy újra megnézze, illetve megmutassa fiatalkorának meghatározó zenekarát: kifelé menet például sikerült elkapnom egy olyan mondatot, hogy „legalább húsz éve nem voltam Hobo-koncerten, mégis emlékeztem minden számra”.

A koncert több mint két és fél órás volt, összesen 33 dal hangzott el – ez aligha véletlen. Azonban a repertoár nem ölelte át a zenekar egész pályafutását: csak a ’90-es évek első feléig megjelent lemezek anyagából válogattak. Nagy kár, mert az utolsó másfél évtizedben is számos olyan szerzemény született, amely méltó lett volna arra, hogy még egyszer utoljára elhangozzék. A kiválasztott időszakból is nagyon hiányoltam viszont a Hey Joe-t, illetve nem játszották el a koncert címadó dalát – Halj meg és nagy leszel – sem, pedig tökéletes befejezés lett volna. (A dologhoz hozzátartozik, hogy a két este programja nem teljesen egyezett meg, úgyhogy másnap előfordulhattak.)

Ezen túlmenően azonban nemigen volt ok panaszra: majdnem az összes nagy sláger előkerült, a Kopaszkutyától kezdve a Kőbánya Blues-on át a Mata Hari-ig. Külön blokkot kapott a zenekar történetének alighanem legjelentősebb lemeze, az 1984-ben megjelent Vadászat: 6 dalt hallhattunk róla egymás után. A koncert érzelmi csúcspontja azonban kétségkívül a négyszámos akusztikus blokk volt: Hobo és Bill itt egymás kezét megfogva énekelték többek között a Cseh Tamást megidéző Balladás barátaim című dalt, amelyet a frontember így vezetett fel: „barátom, remélem itt vagy velünk”. József Attila-vers nélkül sem múlhatott el az este: a számos megzenésítés közül ezúttal a Hetedik lett a kiválasztott, melynek éneklése közben Hobo – tőle eléggé szokatlan módon – lement a közönség közvetlen közelébe, érthető örömöt okozva ezzel az elől állóknak.

A ráadásban aztán a kettős aktualitással bíró Torta is elhangzott, nem maradhatott ki az egyik legnagyobb hatású szám – Közép-európai Hobo Blues II. –, legvégül pedig a Bye Bye Johnny című Chuck Berry-átértelmezés „temette el” a zenekart. Hogy azért mégse legyen síri hangulat, Póka Egon vicces megjegyzése – „gyertek el holnap is, minden nap itt játszunk” – után hagyták el a zenészek a színpadot, majd a kivetítőn legördült a virtuális függöny, és az elején még fityiszt mutató hatalmas kéz intett búcsút. Egy korszak lezárult tehát, de ennek ellenére nem kell szomorúnak lenni, ahogy ezt Hobo is megfogalmazta (lásd a címet). Egyrészt a lemezfelvételek és az átélt élmények nem vehetőek el senkitől, de alkalmasint még ennél is jobb a helyzet: a Deák Bill által énekelt dalokat például minden bizonnyal még hosszú évekig hallhatjuk majd élőben, és Madarász-fémjelezte új zenekarával Hobo is műsorra szokott tűzni néhány régi számot szólószerzeményei mellett. Így az a veszély szerencsére nem fenyeget, hogy – újfent egy összekötő szöveget idézve – immár csak a Class és a Neo FM kívánságműsorához fordulhatunk, ha Hobo Blues Band dalokat akarunk hallani.

(A fotók Révkomáromban készültek, ahol pár nappal korábban szintén elbúcsúzott a zenekar. Forrás: Fagyas Róbert, http://robertfagyasblog.blogspot.com/)

« Vissza
AKTUÁLIS

Tudod, hogy nincs bocsánat...

Józsefváros, 2017. jún. 01.
RÉSZLETEK »

Hármasoltár

Monor, 2017. jún. 16.
RÉSZLETEK »
HÍRLEVÉL
Teljes név:
E-mail cím:
Lakcím:
HOBO 2009 © Minden jog fenntartva!

Jogi nyilatkozat

Amennyiben szeretne feliratkozni hírlevelünkre, kérjük fogadja el a jogi nyilatkozatot!


Hírlevél feliratkozása során eltárolt adatoknak jogi adatvédelmi nyilatkozatának helye...

Rendelési feltételek

Kedves Vásárlóink!

Szeretnénk felhívni figyelmét néhány megrendeléssel kapcsolatos, fontos információra:

Mindenek előtt kérjük, hogy a kért adatokat (név, lakcím, telefon) a gyors és precíz kiszállítás érdekében pontosan töltse ki. Adatait harmadik félnek csak a szállítással kapcsolatosan adjuk át, akik szintén felelősséget vállaltak azok bizalmas kezelése érdekében.

A megrendelőlap Megjegyzés rovatában tüntetheti fel a vásárlással kapcsolatos üzeneteit (pl. dedikálás, személyes átvételi igény…)

Amennyiben bármi okból problémát jelentene a webáruházon keresztül történő vásárlás, úgy megrendelését feladhatja e-mailen (info@hobo.hu ) vagy akár postai úton is (Rock Diszkont 1068 Budapest, Király utca 108.).
Ez esetben kérjük pontosan tüntesse fel:
- az Ön nevét (és ha eltérő, akkor a számlázási nevet)
- pontos címét, irányítószámmal (ha eltérő, akkor a számlázási címet)
- telefonos elérhetőséget és e-mail címét
- a megrendelt áru pontos címét és darabszámát

A Webáruházat a Rock Diszkont üzemelteti. A termékek mellett feltűntetett fogyasztói árak az általános forgalmi adót (ÁFÁ-t) már tartalmazzák, a kézbesítés költségeit azonban nem.
Ennek összege futárszolgálat igénybevétele esetén belföldön általában 1290 Ft csomagonként.  A megrendelt áruk kiszállítását a GLS Hungary Kft biztosítja.
(Határon túli szállítási megrendelések egyeztetése folyamatban van.)

Amennyiben úgy gondolja, személyesen is átveheti csomagját  a Rock Diszkont üzletben: 1068 Budapest, Király utca 108. Telefon: +36 (1) 341-3350. (hétköznanap 9-18 óráig, szombaton 9-13 óráig).
Kérjük, hogy személyes átvételi igényét feltétlenül jelezze megrendeléskor a Megjegyzés rovatnál!

Kellemes böngészést, jó vásárlást kíván Mindenkinek
Webmester
info@hobo.hu