Határon túli búcsú

. . .

Miközben mindenki készül az Aréna búcsúkoncertjére (immár a pénteki napra is fogytán vannak az állójegyek), a határon túl már elköszönt a HBB.
Révkomáromi Sportcsarnok, 2011 február 8 - egy rajongó tollából

Hatalmas tömeg mindenfelé… csak az itt-ott felbukkanó szlovák hangok jelzik, átléptük a határokat. A Hobo Blues Band történetében számtalanszor történt már ilyen, csakhogy ez egy különleges alkalom: ez az utolsó! A zenekar több mint 3000 koncert után úgy döntött, elköszönnek rajongóiktól, 33 évnyi közös út után immár csak saját ösvényeiken baktatnak tovább. Az utolsó nagy koncert előtt azonban még van egy dobásuk: a Révkomáromi Sportcsarnokba hívták azokat az embereket, akiktől elköszönve jelképesen az összes határon túli magyartól vettek búcsút.

 

A színpad még üres. Illetve dehogy üres: a csillogó gitárok és dobok mögött hatalmas erősítők várják, hogy beteljesítsék mára kitűzött feladatukat. Még csendesek, de ránézésre látszik rajtuk: ők sem tegnap kezdték munkájukat! A patinás dobozok mégsem a ma oly divatos „retro-érzést” sugallják, sokkal inkább a profizmus árad belőlük! Azt a kort testesítik meg, amikor a dolgok még össze voltak rakva… és a tömeggyártás elképzelhetetlen volt a profik szótárában. Azt hiszem, nem csak hangzó eszközként, de díszletként is megállják ezen a koncerten a helyüket, hiszen a színpadra lépő művészekre ugyanez a jellemző: az elmúlt 33 évben talán telepedett rájuk némi patina, mely csak növeli értéküket – de egyikük sem adta meg magát a jelenkor igényeinek: azt adják, mi lényükből való és nem azt, amit a piac vár tőlük!

 

Kívül-belül egyre többen gyűlnek az emberek, hogy méltó módon elköszönjenek attól a csapattól, amely sokunknak nem csak egy kedvenc zenekart jelentett a sok közül, hanem ifjúságuk legszebb éveit is. Zenéjükkel magam is még kisiskolás koromban találkoztam első alkalommal – a Mesél az erdő ment a TV-ben. Persze, akkor még nem értettem, miről szól, és még nem hiányoltam a Guliverről szóló szakaszt sem. Azóta felcseperedtem, sőt már nagymama vagyok. Volt némi rendszerváltás-szerű, csatlakoztunk Európához, felnőtt néhány újabb generáció – ők azonban meg tudtak maradni annak, akiknek indultak. A változás számukra csupán fejlődést jelentett, csak többek és jobbak lettek, nem mások. Szívesen mondanám, hogy mára elavult mondanivalójuk, de – sajnos már fájóan – időtállóak és aktuálisabbak, mint valaha. És amíg én kislányból nagymamává lettem, ők csupán néhány ősz hajszállal jelzik, hogy eltelt közben pár évtized!

 

Furcsa ez a nosztalgia, de van, ami sokkal furcsább: a közönség! Látok öltönyös urat, joggingos munkást. Hetven feletti bácsit, és kiskamaszt, akinek talán még személyije sincs. Ifjú szőkéket és őszes nagyszülőket. Van, aki magányosan, van, aki kedvesével, van, aki családostul és van, aki barátokkal érkezett. Van, aki csendben bólogat a zene ritmusára, van, aki veszettül rázza magát, van, aki együtt énekel… Csak a szemek csillogtak egyformán!

 

Nem részletezem, hogy miket hallottunk… Nehéz lenne elfogulatlan maradjak, bár számomra mindig az a kedvenc, amit épp hallok tőlük. Kevés olyan zenekar van – szerintem nincs is több – akinek ekkora bőségkosara lenne. Azt hinném, képtelenség lenne úgy számokat kiválasztani, hogy mindenki szájízének megfeleljen – de sikerült! Minden korszakot és szinte minden Mestert megidézett a program, azokat is, akik már egy felhő sarkán könyökölve néztek le ránk, két égi koncert között. Csupán három dolgot emelnék ki. Az egyik egy történet, ami szintén Komáromhoz kötődik: talán egy éve volt, talán már kettő is amikor a Jókai Színházban a Bolondvadászat ment teltházas előadásokkal, amelyet a Debreceni Csokonai Színház és a Beregszászi társulat adott elő Hoboval, és én az erdélyi hitvesemmel néztem és hallgattam, amint a Zöld-sárga című dalnál még a szlovák vendégek is tapsra emelték kezüket! Soha annyira nem éreztem még, hogy milyen jó magyarnak, embernek lenni, és soha annyira nem tapasztaltam, mennyivel jobb, ha a zene vezérli az embert, és nem a politika! Nem volt ez most sem másképp, mikor felcsendült a Kex együttes nótája.

A másik két kiemelendő dolog egyike az utolsó szám, aminél méltóbbat elképzelni sem lehetett volna: egyszerre testesített meg múltat és jelent, kezdetet és véget… Igen, ez volt a Középeurópai Hobo Blues II., amely szinte önálló életet él, a világ minden pontjára eljutott, és amelynek záró sorai annyira jellemzőek: „…ne bántsatok engem / mert én nem haragszom!”

És végül, de nem utolsó sorban: a koncert végén az a taps… Nem tudom megsaccolni sem, hogy hányan lehettünk, de az biztos, hogy remegtek a falak, és hogy – bár voltam már sok nagysikerű koncerten – ebben a szűnni nem akaró tapsviharban benne volt a közönség 33 évének minden szeretete, tisztelete, és a zenészek döntésének tiszteletben tartása mellett a fájdalom is, hogy nincs tovább! Bízom benne, hogy ezt a zenészek is érezték… (és persze lett ráadás!)

 

Szerencsésnek érzem magam, hogy ott lehettem, és boldog vagyok, mert nekem is van még egy dobásom: február 12.-én Budapesten, az Arénában! És azért is, mert tudom, hogy mindig lesz ráadás: ha HBB koncertre már nem is, de a zenészek koncertjeire, vagy épp Hobo önálló estjeire még elvihetem majd az unokámat! Adjon nekik ehhez az Ég sok erőt és egészséget, vidámságot és szeretetet, hogy közösen élvezhessük ezt a „ráadást”!

 

Szeretettel jegyezte:

Kiss Ágnes (Mammy)
- egy rajongó, a sok-sok többi rajongó nevében is

« Vissza
AKTUÁLIS
HÍRLEVÉL
Teljes név:
E-mail cím:
Lakcím:
HOBO 2009 © Minden jog fenntartva!

Jogi nyilatkozat

Amennyiben szeretne feliratkozni hírlevelünkre, kérjük fogadja el a jogi nyilatkozatot!


Hírlevél feliratkozása során eltárolt adatoknak jogi adatvédelmi nyilatkozatának helye...

Rendelési feltételek

Kedves Vásárlóink!

Szeretnénk felhívni figyelmét néhány megrendeléssel kapcsolatos, fontos információra:

Mindenek előtt kérjük, hogy a kért adatokat (név, lakcím, telefon) a gyors és precíz kiszállítás érdekében pontosan töltse ki. Adatait harmadik félnek csak a szállítással kapcsolatosan adjuk át, akik szintén felelősséget vállaltak azok bizalmas kezelése érdekében.

A megrendelőlap Megjegyzés rovatában tüntetheti fel a vásárlással kapcsolatos üzeneteit (pl. dedikálás, személyes átvételi igény…)

Amennyiben bármi okból problémát jelentene a webáruházon keresztül történő vásárlás, úgy megrendelését feladhatja e-mailen (info@hobo.hu ) vagy akár postai úton is (Rock Diszkont 1068 Budapest, Király utca 108.).
Ez esetben kérjük pontosan tüntesse fel:
- az Ön nevét (és ha eltérő, akkor a számlázási nevet)
- pontos címét, irányítószámmal (ha eltérő, akkor a számlázási címet)
- telefonos elérhetőséget és e-mail címét
- a megrendelt áru pontos címét és darabszámát

A Webáruházat a Rock Diszkont üzemelteti. A termékek mellett feltűntetett fogyasztói árak az általános forgalmi adót (ÁFÁ-t) már tartalmazzák, a kézbesítés költségeit azonban nem.
Ennek összege futárszolgálat igénybevétele esetén belföldön általában 1290 Ft csomagonként.  A megrendelt áruk kiszállítását a GLS Hungary Kft biztosítja.
(Határon túli szállítási megrendelések egyeztetése folyamatban van.)

Amennyiben úgy gondolja, személyesen is átveheti csomagját  a Rock Diszkont üzletben: 1068 Budapest, Király utca 108. Telefon: +36 (1) 341-3350. (hétköznanap 9-18 óráig, szombaton 9-13 óráig).
Kérjük, hogy személyes átvételi igényét feltétlenül jelezze megrendeléskor a Megjegyzés rovatnál!

Kellemes böngészést, jó vásárlást kíván Mindenkinek
Webmester
info@hobo.hu