HÍREK

 

Egy éven belül ez már a második album a Bob Dylan-lemez után, ami tizenöt dalt tartalmazott, ez pedig egy több mint száz perc hosszú dupla lemez. Hogy lehet bírni ezt a tempót?

 

Ez nem tudatos, így jönnek ki a lépések, mind a mai napig. Most, amíg itt ülünk, már tudom, hogy tavasszal lesz egy teljesen új, egy szál zongorával kísért új műsorom, márciusban koncert az Arénában, és már a 2020-as évre is megvan, hogy mit fogok csinálni. Nem azért, mert annyira hajtom ezt, hanem mert több ötletem van még mindig, mint amennyit meg tudok valósítani. Ami a megvalósulást illeti, nekem a Csavargók tízparancsolata, vagy a Vissza a hatvanhatos úton című könyvek, a Circus Hungaricus előadása, a Halj meg és nagy leszel monodráma, vagy a költői estjeim ugyanolyan fontosak, mint bármelyik Hobo-lemez. 2017-ben jelent meg a Hobo Ludens című életmű-kötet, abba bele lett préselve elég sok minden, de azon kívül is meg kellene írnom még két könyvet. Van kész monodrámám, és a következő nagylemeznek is tudom a tematikáját. A zongorás műsor mellett akarok egy olyat is, amely a pályafutásom során a Hobo Blues Bandben, vagy az azután elveszett dalokból áll, amiket sem korábban, sem Pókáékkal nem tudtam játszani. Az egyik könyv azért fontos, mert szeretnék valamit olyasmit hagyni az utókorra, ami a hazug és hülye újságírók helyett a mi oldalunkról is bemutatja, mi hogy volt a hazai rockzenében.

 

Ez az alkotói tudatállapot egy idő után lételemmé válik?

 

Nem tudok erre válaszolni, nem vagyok önelemző típus. Sokkal ösztönösebben dolgozom, mint azt gondolnák rólam. Egyszerűen csak teszem a dolgom, ahogy jönnek egymás után. Nagyon sok mindent csináltam, amit nem szeretek, mert nem sikerült, de az emberek kitartottak mellettem, szabad maradtam és ez nagyon nagy ajándék.

Tovább